Haemochromatosis és véradás

Hosszú éveken át tartó munka és párbeszéd eredményeképpen megszületetett végre az OVSz elfogadó határozata:

"A haemochromatosisban szenvedő véradók alkalmasságának elbírálásakor az OVSz
2017.09.25-től az alábbiak szerint jár el:
A haemokromatózisért felelős génmutáció jelenléte önmagában nem kizárási ok, tehát ha a véradásra jelentkező személy a kivizsgáláskor a jelzi, hogy nála a haemokromatózis diagnózisát állapították meg, alkalmas véradásra, ha nincs manifesztálódott cukorbetegsége, arthopatiája, szív, vagy tüdő érintettsége, a betegségből eredő bőr elváltozása, stroke előzménye és minden egyéb alkalmassági követelménynek megfelel."

006 378

Az Európai Unió több országa (Anglia, Franciaország, Írország, Németország…), valamint Ausztrália, Kanada, az USA és még mások, elfogadják a hemokromatózisostól a vért, melyet egyébként terápiás céllal vesznek le az érintettektől. Természetesen, minden egyéb szempont, amelyek a "normál" véradóra vonatkoznak, alkalmazandók a hemokromatózisosokra is: a betegségek, bizonyos gyógyszerek, fertőzésveszélyes helyzetek esetén ki kell hagyni a véradást. Ilyenkor a hemokromatózistól levett vér nem használható fel. De ha a feltételeknek megfelel, akkor a hemokromatózisos vére teljes mértékben megfelel erythrocytapheresis céljára (csak a vörösvérsejt-masszát használják fel, melyben nincsen sejtmag: nem lehet hibás DNS-t átvinni).

Európai ernyőszervezetünk, az EFAPH rendszeresen foglalkozik azzal, hogy mely országok tudták elérni ezt az elfogadást. A véradó -akár hemokromatózisos, akár nem- azzal a boldog tudattal élhet, hogy segített embertársán. Több olyan tagunk is van, akik, mielőtt kitudódott volna hemokromatózis érintettségük, rendszeres véradók voltak. A genetikai bizonyosság megismerése után elutasították őket: nem lehettek tovább véradók. Mivel tudjuk, hogy több, nálunk sokkal fejletteb egészségüggyel rendelkező országban megoldották már a kérdést, mi is megpróbáltunk az OVSz-szel tárgyalni. A hemokromatózis kezelése vérlebocsátásokból áll. Az így keletkező nagymennyiségű vér – ahelyett, hogy a folyton fellépő vérhiányt csökkentenék vele – kidobásra kerül. Ez a vér alkalmas a felhasználásra, tehát igazán csak pazarlásnak tekinthető a kidobása.

Korábban elhangzott az is kifogásként, hogy ez így nem önkéntes véradás, hiszen a hemokromatózisos gyógyul attól, hogy leveszik tőle a vért, tehát haszna van belőle. Természetesen az önkéntesség teljesen a beteg kezébe van adva: dönthet róla, hogy a levett vért felhasználhatja a Vérellátó, de el is zárkózhat ettől.

2013-banVilágnapi rendezvényünkön  vendégül láttuk Dr. Kalász Lászlót, aki az OVSz képviseletében mondta el a szervezet álláspontját. Akkor ez komoly vitát gerjesztett, eredménytelenül. Később Dr. Várkonyi Judit több OVSz rendezvényen megjelent, és felvetette a problémát, személyes megbeszéléseken is.

2017-ben egyesületünk jutalom gyanánt megjelenési lehetőséget kapott a HáziPatika oldalán. Az újságíró, Szabó Emese, aki a Magyar Nemzetben épp a véradással is foglalkozott, felkapta a fejét, amikor a betegség kezelése során keletkező nagymennyiségű vér került szóba. Így aztán alaposan körbejárta a kérdést, több független hematológus véleményét is kikérte, és egyértelműen mindenki a vér felhasználhatósága mellett foglalt álllást. Azt gondoljuk, hogy a nagyon gondosan megfogalmazott cikknek is nagy része volt abban, hogy az OVSZ végül belátta, hogy nincs elfogadható ellenérve. A cikk megjelenése után 10 nappal, a következő tárgyaláson beleegyezett, hogy ezentúl ( a kihirdetéstől számítva) befogadja a hemokromatózist hordozó, de szövődmény-betegségekben nem szenvedő hemokromatózisos gént hordozók vérét.