A jól sikerült diéta

 

A munkám miatt rendszeres évenkénti orvosi vizsgálaton veszek részt. Az egyik ilyen vérvételének eredményéért mentünk be az üzemorvoshoz a kolleganőmmel a legnagyobb kánikulában és közlekedési dugóban. Az üzemorvos közölte velem, hogy sok a vasam (ez most komoly?), magas a vérnyomásom (naná) és 60%-os a látásom (?).Szóval kész volt az egyhetes orvoslátogató program. Szerencsére ezekből csak a magas vasszint bizonyult tartós problémának.

A háziorvosom óvatos duhaj lévén elküldött egy újabb vérvételre (egy mérés nem mérés), majd továbbiak következtek. Éppen már kezdtem megunni a dolgot, mivel másfél év alatt öt vérvétel volt (ne nézzenek tűpárnának), amikor háziorvosom azt mondta, hogy na, akkor most menjek el a Kútvölgyibe. Ott a genetikai vizsgálat után Várkonyi doktornő rám szegezte tekintetét, és azt mondta, „Ön az én betegem” (hűha). Az eredmény szerint kettős heterozigóta vagyok, ami nem a legsúlyosabb eset, de mindenképp odafigyelést igényel.

A begyűjtött információk alapján (internet, betegklub) összeállt a kép, hogy miért nem kívánom nyáron a húst, mitől lehet a fáradékonyság, amit én a változókorra és a hormonokra fogtam, és az is lehet, hogy nagynéném – aki cukorbeteg volt és végül tüdőrákban húnyt el pedig nem dohányzott -, szintén ezzel a betegséggel küzdött valójában. Amikor kiderült, hogy a betegség következményei diétával könnyen elkerülhetőek és a kezelés is (csapolások, ami nekem még nem volt) viszonylag egyszerű és mellékhatások nélküli, akkor azt gondoltam, szerencsém volt, hogy ez időben kiderült. Nyilván egy kicsivel tudatosabb az életvitelem (evés, ivás, szűrővizsgálatok), de ez nálam nem jelent nagy változást vagy lemondást.

Végül a sok vason felbátorodva elmentem egy véradásra is életemben először. Az eredmény meglepő volt: kicsit kevés a hemoglobin és a vörösvérsejt, jöjjek vissza három hónap múlva. Ezek szerint túl jól sikerült a diéta.

 

HFE C282Y heterozigóta, HFE H63D heterozigóta nő